Ha megszületik a szerelem, miért van az, hogy szörnyen félek és jön, hogy lenyeljem az egész világot, csakhogy megállítsam szerelemem növekedését? Az én nyomorúságom, hogy megcsalva legyek a szerelemben, hadd legyen megfelelő okom a szenvedésre. Csak a szerelmi állapotban fedezheted fel, hogy mennyire elesett vagy. Az, aki szembenézett a halállal, még tud szeretni? Feláldozná magát a szerelemért? Úgy ahogy, a szerelem meghatározásában a szerelem irracionálisan ("a szerelem vak") releváns, úgyanúgy a szerelmi állapot nem kevésbé releváns. A szerelem közösség, de egyidőben magány. Vagy mi tudná egyszerűbben megmagyarázni, mint a szubjektív olvadási állapot, minden egyéni gát átszakítása.
Minden lehetséges és minden lehetetlen. Minden megengedett és minden tilos. Vagy felfogod, vagy nem, vagy hiszed, vagy nem, az mindegy, minthogy mindegy, ha hallgatsz vagy ordítasz. Mindennek megtalálhatod a magyarázatát, mint ahogy semminek sem. Minden ugyanabban az időben reális és ireális, abszurd és természtes, fantasztikus és lapos. Egyetlen dolgot sem tehetsz a másik elé, minthogy az egyik ötlet sem jobb a másiknál. Miért nyomorogj és szomorkodj a saját nyomorúságodon, és örülj a saját boldogságodon? Mit számít, hogy a könnyeid szomorúságod vagy boldogságod következményei? Szeresd nyomorúságod és vesd meg a boldogságod, keverj meg mindent és téveszd össze őket. Add fel a határokat és a terveket. Légy olyan, mint egy pehely, mellyel a szél játszik.