Ah...

Órák óta próbálom rávenni magam, hogy induljak el a nagy karácsonyi bevásárlásra. De sehogy sem haladok. Már előre félek a nagy embertömegtől, akik a bevásárlóközpontokban vadul hemzsegnek, rá sem hederítve arra, hogy éppen a lábfejeden tolják át a mázsásra tömött bevásárlókocsijukat. Ilyenkor mintha megvadulnának, de lehet általában is ilyenek, csak most többen vannak. Ez olyan, mint a buszrafelülés, amikor az ajtónál kedves öreg nénik, fiatal bácsik a könyökükkel fúrnak a májadba-gyomorszájadba, csak hogy ők kerüljenek fel hamarabb a járgányra.
Most valahogy hiányzik Szentgyörgy. Az utcai vásáraival. Az ismerős arcokkal. A maga egyedi hangulatával.
Hetek óta nem jártam Kolozsvár központjában, a tévében láttam, hogy kék fényekben pompázik a város. Hihetetlen mennyire ellustultam és begubózódtam a magam kis kártierébe. Öt évig a központban laktam, ebben az évben nem úgy sült el. És nagyon érzem ennek a hatását.

És várom, hogy menjek haza az én kis szülővárosomba. Olyan, amilyen... de az enyém!

I'll BE HOME FOR CHRISTMAS!